Én nem fogok kitalált dolgokat írogatni. Az a helyzet, hogy depis vagyok. Talán ezzel is lefoglalolm magam annyira, hogy ne bőgjek... Nem fogok izgalmas dolgokat kitalálni csak azért, hogy olvassanak... Naplót is azért vezetek, hogy kiadhassam magamból azokat az érzéseket, amiket másnak nem mondhatok el. Illetve lehet, hogy megpróbálom elmondani, de úgy vettem észre, nem értik meg, és igazából nem is akarják... Nem olyannak látnak sokan, mint amilyen vagyok. Első ránézésre talán egészen más jön le... Hallottam már magamról vissza érdekes dolgokat. A legviccesebb, hogy olyanok beszélnek rólam, akik távolról sem ismernek, maximum látásból, de azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán tudnak a létezésemről... Elegem lett abból, hogy senki nem kiváncsi arra, mi van bennem legbelül, hogy mit érzek, hogyan gondolkodok, hogy tudnék szeretni... Jelenleg üresnek érzem az életem... Nincs barátom. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert nekem csak egy valaki kéne... Sok fiúval találkoztam már, de esküszöm, egyik sem volt normális... A legviccesebb az, hogy talán pont az a legkevésbé normális, akibe -sajnos- beleszerettem. Például volt olyan, hogy megmondta nekem a srác, már az első randi után, hogy ő szeret felvágni a barátnőjével a haverjai előtt, ezért legyek szíves úgy kinézni, ahogy ő szeretné, de ilyenből több is volt. Vagy azt hallgathattam, hogy "legyél őrjítően szexis, izgató", vagy pedig azt, hogy "úgy öltözöl mint egy kis ribi", "mekkora kurva vagy te", "..., te bármit is veszel fel, kurvásan nézel ki" stb... Szóval én már azt se tudom, hogy kéne kinéznem, de azt hiszem legjobb az, ha nem változtatok semmin... A legirritálóbb az, ha pont valaki olyan tesz rád megjegyzéseket, aki a közeledbe sem ér külsőleg... Én meg nem vágok vissza ilyenkor, pedig tudnék mivel, nem ereszkedek le a szintjükre...