CrimsonGirl

Köszi szomor és gerle és a többiek, akik olvasták a depis postomat és vigasztaltak, csak egy pillanatnyi felhőátvonulás volt, már sokkal jobb. :))

Kezdjük egy szuper hírrel: az ex-menedzseremnek (Gréta) ma hajnalban megszületett a kislánya. 2500 gramm, ami nem is kevés, ahhoz képest, hogy három héttel korábban érkezett. Reggel Marcsi már ezzel fogadott, úgy örültünk.
Mihelyt beértem melóba, Kati elrángatott magával egy tréningre, csodálatos másfél órát töltöttem a Krézi közvetlen szomszédságában, aki arra vetemedett, hgoy egyszer meg is szólítson. Wow... de a tréning amúgy jó volt, csak a pasinak, aki tartotta, olyan érdekes akcentusa volt, hogy az első öt percben semmit sem értettem, aztán mikor megszoktam, már okés volt.
Mielőtt részletezném a mai napom: reggel a metróaluljáróban egy kéttonás cigány csaj a nyakamba vágott egy papírgombócot, majd röhögve közölte, hogy: "ez nem te napod!" Tudom, hogy marhaság, de nagyon szarul esett, és majdnem bőgtem miatta. Tényleg elhittem, hogy szar napom lesz. Pedig annyira nem is volt az...
Visszamegyek a tréningről, Marcsi azzal fogad, hogy szóljak majd neki, ha NHCS befejezte a telefonálást, mert beszélnie kell vele, de nem lát el odáig. Nemtom miből gondolta, hogy hátul is van szemem. Aztán elmentünk kajálni, csak én msot Nórival.
Megyek vissza ebédről, Peti ott van a liftben, mindjárt kérdezi, jobban vagyok-e már, mert hallotta, hogy beteg voltam. Naná, csakhogy én azt Évinek mondtam, aki meg csak Angelikának. Ehh, terjednek a hírek...
Lementünk a HR-es csajhoz, és értékelés-ügyben megnyugodhatok. Annak ellenére, hogy már régtől itt dolgozom, még newcomernek számítok, mert a diákmunkát nem értékelik, úgyhogy nekem majd később lesz, ha letelt a próbaidő. Hát, nagy kő esett le a szívemről. Évi még maradt kitölteni egy papírt, én meg eljöttem. Szállok be a liftbe, ott van NHCS. Olyan hangos Helló-t köszönt, hogy majdnem hátraestem ijedtemben. Állunk egymás mellett, szendézünk, de nem beszélgetünk. Vazz, pedig szólnom kellett volna hozzá, de annyira blokkoltam... Ááááá..... Kiszállunk a liftből, nyitom az ajtót, és megtartottam, amíg odaért. Ami ezután jött.... NHCS ugyanis megköszönte (thank you), viszont olyan high-pitched voice-on, mintha mutálna, és ugrálna a hangja. Nagyon durva volt. Persze vigyorogtam rá, mint a vadalma, még akkor is egymásra néztünk és mosolyogtunk, mikor bementünk. Jah, csak nem beszélünk. Marcsi meglátott, én kapásból megszólítottam. Aztán odamentem hozzá közel, és mondtam neki "hoztam neked ajándékot". Akkor röhögött, és odament NHCS-hoz megbeszélni a problémáit.
Délelőtt még viszont egyértelmű utalást tett arra, hogy tudja, mi újság nálam NHCS-ügyben.
Este Évivel voltam edzeni, dumáltunk jó sokat, főleg melóról. És megegyeztünk, hogy holnap halált megvető bátorsággal NHCS elé állunk mindketten, és előadjuk a problémánkat. Mert tulajdonképpen hasonló gondunk van. Nem tudjuk, mit is kellene kérni. Merhogy van a probléma, tudjuk, hogy ő képes megoldani, csak azt nem, hogy hogyan... Hjah, nehéz az élet. De talán a közös project nagyobb bátorságot ad.
Bár most amúgy is "vagány csaj vagyok" a saját szememben is, mert igaz, csak pár napja, de tartom a fogyókúrát és járok edzeni (becsületesen). Ha meg sikerül is fogynom, akkor főleg vagány leszek... csak sikerülne. Na persze ez még mindig nem ad elég önbizalmat, hogy akciózzak, de ahhoz igen, hogy jobban érezzem magam általánosságban. Meg annyira jól esik, hogy Normi támogat. Ő is fogyózik, minden nap kibeszéljük, hogy miket csináltunk előző nap, hogy soványabbak legyünk. Olyan, mint egy kis verseny. Bár ő már régebbtől csinálja, és 3 kiló előnye van:(  De behozom majd:)
És amikor majd (ha majd egyszer) SPC (Smart, Pretty, Cool) leszek, akkor lesz minden oké. Remélem. A pretty-n épp dolgozok, a smart is folyamatban van (főleg ha ennyit tréningelnek), a cool meg majd magától jön, ha a másik kettő már megvan. Gondolom én. Na, akkor ma elmesélem a Normi féle aranyköpést "when you're over 30 yrs old, waiting for an SPC girl is like a 90 year old waiting skin getting smooth again". Heveny röhögőgörcsöt okozott nálam:)
Ma amúgy a BSO-n "köszörültük a nyelvünket" a szokásos pletykaklub alkalmából. Ronin már kezd látszani a terhesség, és valamelyik nap büszkén újságolta, hogy már nem tudja begombolni a nadrágját. Meg elmeséltem a csajoknak, hogy Adri mindig Jonatánnak nevezi NHCS-t, amitől szintén pusztultak a röhögéstől. Amit csak az haladott meg, amikor Johnny Deppről beszélgetve felvilágosítottam őket, hogy mit is jelent a depp szó.
Ja, és az a kopasz srác, akivel még életemben nem beszéltem két szót, megint köszönt. Nemtom, lehet, hogy ismernem kellene őt valahonnan? Nekem nagyon nem rémlik....