CrimsonGirl

Sikerült magamra rántanom egy teljes nyári depressziót, akkorát, hogy a fülem is alig látszik ki alóla.
Hogy mitől? Hát, mert a normális embereknek még csak most kezdődik a nyár, a medvebocsnak meg már véget is ért. Eddig volt mire készülni, mit várni, aztán hazajöttünk és egyszerre nincs tovább. Semmi nincs egész nyárra, egyetlen nap program se, csak a munka orrvérzésig, tikkadtan haza, itthon aztán lehetne esténként selejtezni, rámolni, akár még szabadságot is kivehetnék majd rá, de akarja a hóhér (de így meg utálom a rumlit), a csúcs az, ha veszek magamnak egy doboz málnát vagy egy jégrémet. Mindenki szanaszét, medvebocs meg várja, hogy szeptember legyen.
Ráadásul, hogy még vidámabb legyen a nyár, minden esedékes kontrollvizsgálatot is mostanra időzítettem, mert úgyis ráérek, ez aztán a jó móka! Hozzáveszem még a fogorvost is, ha már lúd...

De most nehogy tessék jönni azzal, hogy majd meglátom, kialakul szépen, jó lesz ez a nyár, van még két hónap..., mert ilyeneket én is tudok mondani bárkinek bármikor. Még akár magamnak is, ha elhinném. Meg azt is fölösleges mondani nekem, hogy gyere, majd kitalálunk valamit! Mert ilyet a medvével nem lehet, ki nem állhatja, ha jókodásból törődni akarnak vele. Akkor inkább behúzódik a barlangjába és nyári álmot alszik. Mert ez egy ilyen mackó, na!