CrimsonGirl

öhm.. csordultig tele. mindennel. elmentem megkeresni önmagam. ehelyett talán valahol a balcsi fenekén hagytam. elmerült a habokban...
néha... csak ültem kint a parton. bámultam a leggyönyörűbb tengert. volt nyugodt, szép, tiszta,olyan haragos, hogy legszívesebben kivetett volna, ha belemerészkedem,csillogó-fényű, feszített víztükrű, hideg, meleg... egyszóval: ezerarcú...
ültem a parton. a hullámok a sziklához csapódtak. ezernyi meg ezernyirészre hullottak szét. s újból eggyé forrtak. hihetetlen. újból egy vízzé vált. én is hullám akarok lenni.
gondoltam. sokat. rá. Rá. homály. a sötétben félünk, de reménykedünk is. nincs mire félnem. nincs miért reménykedtem. néha éreztem. őt. hogy ott van valahol a közelemben. és ott is volt. néha meg nagyon messze volt. hiányzik. nagyon.
csak vártam, vártam hogy elteljen ez a pár nap. ennél borzalmasabb kevés dolog van. mikor várod, hogy teljen a perc. tudod, hogy mennyi értékes pillanatot veszítesz el, de neked csak várnod kell, hogy elteljen ez az üres érzés. várod, hogy teljen a másodperc, ami percekké, órákká, napokká, s végül hetekké tömörül.... csordultig tele. mindennel. elmentem megkeresni önmagam. ehelyett talán valahol a balcsi fenekén hagytam. elmerült a habokban...
néha... csak ültem kint a parton. bámultam a leggyönyörűbb tengert. volt nyugodt, szép, tiszta,olyan haragos, hogy legszívesebben kivetett volna, ha belemerészkedem,csillogó-fényű, feszített víztükrű, hideg, meleg... egyszóval: ezerarcú...
ültem a parton. a hullámok a sziklához csapódtak. ezernyi meg ezernyirészre hullottak szét. s újból eggyé forrtak. hihetetlen. újból egy vízzé vált. én is hullám akarok lenni.
gondoltam. sokat. rá. Rá. homály. a sötétben félünk, de reménykedünk is. nincs mire félnem. nincs miért reménykedtem. néha éreztem. őt. hogy ott van valahol a közelemben. és ott is volt. néha meg nagyon messze volt. hiányzik. nagyon.
csak vártam, vártam hogy elteljen ez a pár nap. ennél borzalmasabb kevés dolog van. mikor várod, hogy teljen a perc. tudod, hogy mennyi értékes pillanatot veszítesz el, de neked csak várnod kell, hogy elteljen ez az üres érzés. várod, hogy teljen a másodperc, ami percekké, órákká, napokká, s végül hetekké tömörül... annyit írnék, de annyit. túl sok. túl sok.

Sikerült magamra rántanom egy teljes nyári depressziót, akkorát, hogy a fülem is alig látszik ki alóla.
Hogy mitől? Hát, mert a normális embereknek még csak most kezdődik a nyár, a medvebocsnak meg már véget is ért. Eddig volt mire készülni, mit várni, aztán hazajöttünk és egyszerre nincs tovább. Semmi nincs egész nyárra, egyetlen nap program se, csak a munka orrvérzésig, tikkadtan haza, itthon aztán lehetne esténként selejtezni, rámolni, akár még szabadságot is kivehetnék majd rá, de akarja a hóhér (de így meg utálom a rumlit), a csúcs az, ha veszek magamnak egy doboz málnát vagy egy jégrémet. Mindenki szanaszét, medvebocs meg várja, hogy szeptember legyen.
Ráadásul, hogy még vidámabb legyen a nyár, minden esedékes kontrollvizsgálatot is mostanra időzítettem, mert úgyis ráérek, ez aztán a jó móka! Hozzáveszem még a fogorvost is, ha már lúd...

De most nehogy tessék jönni azzal, hogy majd meglátom, kialakul szépen, jó lesz ez a nyár, van még két hónap..., mert ilyeneket én is tudok mondani bárkinek bármikor. Még akár magamnak is, ha elhinném. Meg azt is fölösleges mondani nekem, hogy gyere, majd kitalálunk valamit! Mert ilyet a medvével nem lehet, ki nem állhatja, ha jókodásból törődni akarnak vele. Akkor inkább behúzódik a barlangjába és nyári álmot alszik. Mert ez egy ilyen mackó, na!

Ma valhogy olyan dolgok jutottak eszembe, amikről álmomban sem gondoltam volna, hogy esetleg a másságom előszele is lehetett anno...sőt, ha nem is tudatosan, de Anyumnka is köze vagy szerepe volt és van benne... még kisiskolás koromban...farsangon voltam féligfiú és félig lánynak öltözve...aztán még nagyobb kromban is, meg mindenféle előadáskor fiús szerepeket kaptam...wááááhááá...sosem játszottam kislányos játékokat, a fiúkkal lógtam és néha nem értettem, hogy miért is hagynak ki valamiből...hmm...régebben nem is öltöztem nőcisen...úúúh, volt egy korszakom, amikor tökre fiús holmikban jártam...aztán történt valami , ami miatt rájöttem és megleltem a bennem rejlő nőcit...hmm...ma nézegettem cucus reget az iwiw-en és tök fura volt számomra, hogy mennyi nő van aki annyira pasis...és, hogy a legtöbb leszbi mennyire fiús...de nekem meg éppen azért tetszenek meg a nők, mert annyira nők! és igazából magamban is szeretem, amikor dögösbögyös vagyok és tudok lenni...persze van amikor lazulok, de úgy gondolom megmaradok akkor is nőnek...hmm...érdekes dolgok ezek és szinte az egséz életem ebből a kettőségből áll...mindentéren...

Köszi szomor és gerle és a többiek, akik olvasták a depis postomat és vigasztaltak, csak egy pillanatnyi felhőátvonulás volt, már sokkal jobb. :))

Kezdjük egy szuper hírrel: az ex-menedzseremnek (Gréta) ma hajnalban megszületett a kislánya. 2500 gramm, ami nem is kevés, ahhoz képest, hogy három héttel korábban érkezett. Reggel Marcsi már ezzel fogadott, úgy örültünk.
Mihelyt beértem melóba, Kati elrángatott magával egy tréningre, csodálatos másfél órát töltöttem a Krézi közvetlen szomszédságában, aki arra vetemedett, hgoy egyszer meg is szólítson. Wow... de a tréning amúgy jó volt, csak a pasinak, aki tartotta, olyan érdekes akcentusa volt, hogy az első öt percben semmit sem értettem, aztán mikor megszoktam, már okés volt.
Mielőtt részletezném a mai napom: reggel a metróaluljáróban egy kéttonás cigány csaj a nyakamba vágott egy papírgombócot, majd röhögve közölte, hogy: "ez nem te napod!" Tudom, hogy marhaság, de nagyon szarul esett, és majdnem bőgtem miatta. Tényleg elhittem, hogy szar napom lesz. Pedig annyira nem is volt az...
Visszamegyek a tréningről, Marcsi azzal fogad, hogy szóljak majd neki, ha NHCS befejezte a telefonálást, mert beszélnie kell vele, de nem lát el odáig. Nemtom miből gondolta, hogy hátul is van szemem. Aztán elmentünk kajálni, csak én msot Nórival.
Megyek vissza ebédről, Peti ott van a liftben, mindjárt kérdezi, jobban vagyok-e már, mert hallotta, hogy beteg voltam. Naná, csakhogy én azt Évinek mondtam, aki meg csak Angelikának. Ehh, terjednek a hírek...
Lementünk a HR-es csajhoz, és értékelés-ügyben megnyugodhatok. Annak ellenére, hogy már régtől itt dolgozom, még newcomernek számítok, mert a diákmunkát nem értékelik, úgyhogy nekem majd később lesz, ha letelt a próbaidő. Hát, nagy kő esett le a szívemről. Évi még maradt kitölteni egy papírt, én meg eljöttem. Szállok be a liftbe, ott van NHCS. Olyan hangos Helló-t köszönt, hogy majdnem hátraestem ijedtemben. Állunk egymás mellett, szendézünk, de nem beszélgetünk. Vazz, pedig szólnom kellett volna hozzá, de annyira blokkoltam... Ááááá..... Kiszállunk a liftből, nyitom az ajtót, és megtartottam, amíg odaért. Ami ezután jött.... NHCS ugyanis megköszönte (thank you), viszont olyan high-pitched voice-on, mintha mutálna, és ugrálna a hangja. Nagyon durva volt. Persze vigyorogtam rá, mint a vadalma, még akkor is egymásra néztünk és mosolyogtunk, mikor bementünk. Jah, csak nem beszélünk. Marcsi meglátott, én kapásból megszólítottam. Aztán odamentem hozzá közel, és mondtam neki "hoztam neked ajándékot". Akkor röhögött, és odament NHCS-hoz megbeszélni a problémáit.
Délelőtt még viszont egyértelmű utalást tett arra, hogy tudja, mi újság nálam NHCS-ügyben.
Este Évivel voltam edzeni, dumáltunk jó sokat, főleg melóról. És megegyeztünk, hogy holnap halált megvető bátorsággal NHCS elé állunk mindketten, és előadjuk a problémánkat. Mert tulajdonképpen hasonló gondunk van. Nem tudjuk, mit is kellene kérni. Merhogy van a probléma, tudjuk, hogy ő képes megoldani, csak azt nem, hogy hogyan... Hjah, nehéz az élet. De talán a közös project nagyobb bátorságot ad.
Bár most amúgy is "vagány csaj vagyok" a saját szememben is, mert igaz, csak pár napja, de tartom a fogyókúrát és járok edzeni (becsületesen). Ha meg sikerül is fogynom, akkor főleg vagány leszek... csak sikerülne. Na persze ez még mindig nem ad elég önbizalmat, hogy akciózzak, de ahhoz igen, hogy jobban érezzem magam általánosságban. Meg annyira jól esik, hogy Normi támogat. Ő is fogyózik, minden nap kibeszéljük, hogy miket csináltunk előző nap, hogy soványabbak legyünk. Olyan, mint egy kis verseny. Bár ő már régebbtől csinálja, és 3 kiló előnye van:(  De behozom majd:)
És amikor majd (ha majd egyszer) SPC (Smart, Pretty, Cool) leszek, akkor lesz minden oké. Remélem. A pretty-n épp dolgozok, a smart is folyamatban van (főleg ha ennyit tréningelnek), a cool meg majd magától jön, ha a másik kettő már megvan. Gondolom én. Na, akkor ma elmesélem a Normi féle aranyköpést "when you're over 30 yrs old, waiting for an SPC girl is like a 90 year old waiting skin getting smooth again". Heveny röhögőgörcsöt okozott nálam:)
Ma amúgy a BSO-n "köszörültük a nyelvünket" a szokásos pletykaklub alkalmából. Ronin már kezd látszani a terhesség, és valamelyik nap büszkén újságolta, hogy már nem tudja begombolni a nadrágját. Meg elmeséltem a csajoknak, hogy Adri mindig Jonatánnak nevezi NHCS-t, amitől szintén pusztultak a röhögéstől. Amit csak az haladott meg, amikor Johnny Deppről beszélgetve felvilágosítottam őket, hogy mit is jelent a depp szó.
Ja, és az a kopasz srác, akivel még életemben nem beszéltem két szót, megint köszönt. Nemtom, lehet, hogy ismernem kellene őt valahonnan? Nekem nagyon nem rémlik....

Én nem fogok kitalált dolgokat írogatni. Az a helyzet, hogy depis vagyok. Talán ezzel is lefoglalolm magam annyira, hogy ne bőgjek... Nem fogok izgalmas dolgokat kitalálni csak azért, hogy olvassanak... Naplót is azért vezetek, hogy kiadhassam magamból azokat az érzéseket, amiket másnak nem mondhatok el. Illetve lehet, hogy megpróbálom elmondani, de úgy vettem észre, nem értik meg, és igazából nem is akarják... Nem olyannak látnak sokan, mint amilyen vagyok. Első ránézésre talán egészen más jön le... Hallottam már magamról vissza érdekes dolgokat. A legviccesebb, hogy olyanok beszélnek rólam, akik távolról sem ismernek, maximum látásból, de azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán tudnak a létezésemről... Elegem lett abból, hogy senki nem kiváncsi arra, mi van bennem legbelül, hogy mit érzek, hogyan gondolkodok, hogy tudnék szeretni... Jelenleg üresnek érzem az életem... Nincs barátom. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert nekem csak egy valaki kéne... Sok fiúval találkoztam már, de esküszöm, egyik sem volt normális... A legviccesebb az, hogy talán pont az a legkevésbé normális, akibe -sajnos- beleszerettem. Például volt olyan, hogy megmondta nekem a srác, már az első randi után, hogy ő szeret felvágni a barátnőjével a haverjai előtt, ezért legyek szíves úgy kinézni, ahogy ő szeretné, de ilyenből több is volt. Vagy azt hallgathattam, hogy "legyél őrjítően szexis, izgató", vagy pedig azt, hogy "úgy öltözöl mint egy kis ribi", "mekkora kurva vagy te", "..., te bármit is veszel fel, kurvásan nézel ki" stb... Szóval én már azt se tudom, hogy kéne kinéznem, de azt hiszem legjobb az, ha nem változtatok semmin... A legirritálóbb az, ha pont valaki olyan tesz rád megjegyzéseket, aki a közeledbe sem ér külsőleg... Én meg nem vágok vissza ilyenkor, pedig tudnék mivel, nem ereszkedek le a szintjükre...

Tudtam én, hogy baj lesz. Ugyanis elmentem, hogy veszek Anyunak névnapi ajándékot holnapra (mellékesen megjegyezném, hogy én is az ő névnapján szoktam tartani a névnapom, és ez meglehetősen vegyes érzésekkel tölt el több okból is. Egyrészt valami olyat fogok kapni, amit nagyon szeretnék, másrészt előre tudom, hogy kik NEM fognak megköszönteni, mert elfelejtik). Húsz perc turkálás után megtaláltam azt az egyetlen szempillaspirált, ami barna és ráadásul vízálló is. Közben alig feltűnően cirkuláltak körülöttem a különböző életkorú férfiak, tekintettel a feszes farmeromra és abban fellelhető fenekemre. És akkor történt az a hiba, amit gyakran el szoktam követni. Elindultam a DVD állványok felé. Ma épp arról akartam rinyálni egy sort, hogy a Közelebb című filmet sehol nem lehet kapni, erre tessék. Ott csücsült szemben velem az egyik polcon. Ezen kívül megvettem még a Tokyo Drift-et (ó igen) és A Falu-t (mert gyűjtöm a Shyamalan filmeket). Tulajdonképp maga a filmvásárlás még nem elítélendő cselekmény, csak úgy nehéz pénzt spórolni, ha folyton elköltöm.
Ezen kívül egyébként nem sok említésre méltó dolog történik. Fodrásznőm meggyőzött, hogy csak járjak nyugodtan pinatakaróban, ő is abban járt amíg fiatal volt. Úgyhogy annyi gyerekek, hakellhanem szoknyázni fogok. Egyébként rajzolok minden nap, élem a kis életem. Míra anyukája még nem keresett, hogy ezen a héten kellenék, és ezt valahogy most nem bánom. Nincs kedvem visszarázódni a mindennapokba. És vannak dolgok, amik teljesen elvesztették a jelentőségüket. És ez nem baj. De Zsankára nagyon oda kell figyelni, mert igazi kis bajkeverő. És akkor nagyon finom voltam.